Sajnos ebben a témában nem tudtam kellőképpen elmerülni. Először is ugye - mint említettem - nincs lehetőségem angolokkal társalogni. Mellesleg valahol azt olvastam, hogy az angoloknál két tabu téma van: a fizetés, és a politikai hovatartozás. Így aztán, valószínűleg meg sem mertem volna kérdezni a véleményüket. Tévém nincs, a neten persze lehet angol újságokat olvasgatni, de valahogy nem ragadott meg a téma. Valószínű túlságosan belemerültem a magam nyomorúságába. Ez lehet az oka annak is, hogy még az otthoni politikai események is meglehetősen hidegen hagynak, habár abba már olyan szinten belefásultam, hogy mondhatom, magasról letojom.

Amit én itt tapasztaltam már hónapokkal a népszavazás előtt: hatalmas táblák ágaskodtak az utak mellett: VOTE LEAVE! (vagyis szavazz a kilépésre). VOTE REMAIN (szavazz a maradásra) táblát szinte nem is láttam az utakon. Aztán házak ablakába is kitettek a lelkes és elkötelezett angolok ilyen transzparenseket, ott érdekes módon több remain táblát láttam. 

Egyszer Oxfordban sétáltam és egy standot láttam a forgalmas sétáló utcában, ahol a maradásra buzdították a népet. Ezzel kapcsolatos szórólapokat osztogattak és egyet én is elvettem, eltettem emlékbe.

Én úgy gondoltam, hogy maradnak az Unióban. Hallottam néha közvélemény kutatás eredményeket, ott is a maradók voltak többségben, bár szoros volt az állás. Mint tudjuk, ezek a felmérések sosem mutatják a valós képet, így aztán történt, ami történt, vagyis 51,9-48,1 lett az eredmény.

Másnap reggel szokás szerint mentem dolgozni, és ami engem nagyon meglepett, a főnökeink üzentek nekünk, ott dolgozó külföldieknek (vagyunk jó páran) hogy semmit ne aggódjunk, minden rendben lesz, továbbra is szükség van a munkánkra. Ez kellemes meglepetés volt, és nagyon jól esett a figyelmesség.

Aztán egy itt élővel is volt alkalmam elbeszélgetni, nevezetesen új takarítótársammal, a lengyel Darius-szal, aki őrületes káromkodások közepette szidta az angolokat. Ő már 11 éve él itt, és félórán keresztül zengte, hogy „fucking idiots” angolok és hogy állítólag a nyugdíjasok, idősek legtöbbje a kilépésre szavazott (Darius: „mégis minek??? Lehet, hogy a jövő héten meghalnak!!!”) Abban mondjuk egyetértettem, hogy ha most itt a külföldiek haza mennek, akkor elég érdekes lesz: ki fog takarítani, mosogatni, raktárakban pakolgatni? Ugyanis az angolok nagyon nem szeretik az ilyen jellegű munkát! Persze nyilvánvaló, akik itt vannak már, dolgoznak és rendelkeznek adószámmal, azok továbbra is maradhatnak (már aki akar), és amíg a ténylege kilépés nem történik meg (ami számítások szerint legalább 2 év) addig az újak is jöhetnek.

Párom mesélte, hogy az ő angol kollegái is a kilépésre szavaztak. Az indok pedig: rettegnek a török és albán uniós tagságtól. Bevallom őszintén, ezt a félelmüket megértem!

A szavazás után néhány nappal aztán elképedve olvastam egy bejegyzést az egyik facebook csoportban, miszerint, ha valakit inzultus ér, külföldi mivolta miatt, akkor itt és itt jelezze ezt a hatóságok felé. Épp a napokban olvastam, hogy több ezer bejelentés volt. Én semmi ilyet nem tapasztaltam, persze kis városban élek, és szerencsére nem olyan helyen dolgozom, ahol ilyen előfordul.

De hallottam, hogy nagy volt itt a tudatlanság is! Állítólag még a szavazás előtti napon is a google-ba legtöbbet keresett téma az volt: mi az Európai Unió?

Hát igen: tudatlanság + a ravasz politikusok meggyőző, szívhez szóló beszédei, mindig ezek döntik el a választásokat. Így volt, így van és így lesz ez sajnos nálunk is.