A szoba, amit kibéreltem, a szoba ahol lakom. Így fogom nevezni, ezt elhatároztam. Még véletlenül se otthonnak. Nem haza megyek, hanem a Szobába. Á, még a nagybetű is túlzás! Na, szóval a szoba tényleg fapados. Még ágynemű sincs benne, és a konyhába az alapvető dolgokat is meg kell venni. Tehát szükség van párnára, paplanra, ágynemű huzatra, kell egy darab tányér, kanál, kés, villa. Ennyi... Lábos, serpenyő nem szükséges, nem fogok én itt főzőcskézni, az fix. Úgyis lassan leszokom az evésről, kajára gondolni se akarok, nem is érdekel.

Szóval akkor bevásárolunk. Kedvesem jó néhány bolton végig kalauzol. Megnézzük itt is, ott is, mi a választék, mi hol, mennyivel olcsóbb. Nekem tíz perc után zsong a fejem. De a párom ismét a helyzet magaslatán van. Szépen levezényli a vásárlást, így megvan az alapellátmány. Egy kis luxust engedélyeztem magamnak egy pihe-puha, halovány, lila virágos takaró képében. Ezzel takarom le az ágyat, ezen fogok terpeszkedni, enni, inni, gépezni, nagy magányomban, mert amúgy a szobában még egy szék sincs. Nem is kell egyébként, minek? Amúgy helye sem lenne.

Aztán el is jön a csütörtök, a költözés napja. Próbálom ennek is a jó oldalát nézni. Eleget punnyadtam már a kedvesem lakhelyén! A délelőttöt, míg ő dolgozott, netezéssel, olvasással töltöttem, valamint hétfájdalmas arckifejezéssel bámultam ki az ablakon, a rusnya időjáráson és a saját sorsomon merengve. Időnként pityeregtem. Aztán igyekeztem magam összekanalazni, hogy mire hazaér, tudjak mosolyogni is. Nehogy már ezt a fancsali képemet lássa, és megbánja a percet is, amikor megismert! Így is biztos már tele a hócipője velem!

Szóval pozitívan! (ezt már annyit mondogatom, hogy a végén átképzem magam valami istenverte életvezetési coach-nak!) Azért bevallom, pánik szorongatja a torkom Witney felé! Eszembe jut a fiam – a beszólások nagy mestere – azt mondta egyik skype-os beszélgetésünkkor: mindig is szerettél volna egy saját szobát! (otthon a lakótelepi lakásban, a nappaliban aludtam) Hát igen, kívánj valamit, de vigyázz, nehogy megvalósuljon, mert lehet, rájössz, hogy mégsem így szeretted volna!

A cseppet sem szimpatikus ingatlanos fogad, újabb instrukciók, figyelmeztetés hegyek hangzanak el. A konyha falán a házirend. Minden hétre be van osztva valaki takarítónak, a feladat a közös helyiségek rendben tartása. Ez kötelező, a mulasztás 50 font büntivel jár! A mindenit! De ezen felül – micsoda luxus – egy hónapban egyszer egy takarítónő is megjelenik, aki rendbe vágja a kecót. Amúgy épp most is jelen van, és mint kiderül egy magyar lány.:)

A konyhaszekrényeken az ajtók meg vannak számozva, mindenkinek saját része van. Ahogy elnézem az enyém a legkisebb. Annyira szűk, hogy a tányérom elferdítve fér be. A hűtőszekrény elég nagy, de ennyi embernek bizony kevés. Ráadásul, ahogy elnézem nem egy mai darab, és a hátsó része iszonyúan jegesedik. Némely lakónak a kajája szó szerint jégbe fagyott. Ezt maximum csákánnyal tudják kivájni, vagy itt marad az örök idők végezetéig, mint valami jégbe fagyott étel installáció. A hűtőben is kb. 20x20 cm-es hely jut nekem. Az ingatlanos nagy komolyan bólogatva előadja, hogy ezt bizony le fogják cserélni és egy sokkal nagyon készülék lesz itt hamarosan. Na, addig álljak én fél lábon… Elképzelem, hogy ugyanezt a szöveget már hány új bérlőnek adta elő! Nem tehetek róla, de nagyon irritál ez az ember!

Mosógép a konyhában van, és végre egy jó dolog: van egy kis mellékhelyiség, ahol szárítógép található. Bravo, ennek kifejezetten örülök, egyrészt nem szerettem volna egy ruha szárító állványba beruházni, másrészt helye sem lenne ebben a pöttömnyi szobában. Az ajtómon belül valami fura zárféleség van. Az ingatlanos hosszas előadásba fog, demonstrálja a működését. Eddigre már zsong a fejem a szövegétől, üres tekintettel meredek rá. A kedvesem veszi az adást, látja, hogy a csaja már a végét járja, így később felvilágosít: ha a kallantyút belülről elfordítom és kimegyek, akkor csak kulccsal fogok tudni visszajutni a szobába. Magamban feljajdulok és látom lelki szemeimmel: az éjszaka kellős közepén kizárom magam, mit fogok csinálni? Na, nyugi, felejtsük el az önbeteljesítő jóslatokat, de nagyon sürgősen!

Kedvesemmel felcuccoljuk a bőröndömet, meg az alapellátmányt. Berendezkedek, ágyat húzok, majd hip-hop egyedül maradok. Ettől a pillanattól nagyon féltem. Lelki szemeimmel már láttam magam előtt, hogy itatom az egereket, rívok, bömbölök, dagonyázok a magányban és az önsajnálatban, taknyom nyálam egybefolyik! Komótosan neki is készülök, leheveredek az ágyra, de azért csak bekapcsolom a laptopom. Közben hallom a lassan hazaérő lakótársakat. Nehéz nem hallani őket! Első blikkre lengyeleknek tűnnek, és ordítva beszélgetnek. Bevallom, kicsit irigylem őket, biztos jól megvannak, haverok, összetartanak. Egyszer csak valami rémes tuc-tuc disco zene csendül fel, de jó hangosan! Ha jól hallom ékes lengyel nyelven dalolnak benne. Ott is vannak ezek szerint disco sztárok, hurrá! Na, ez végleg kiveri a fejemből a világvége hangulatot, felváltja a hitetlenkedés: jesszusom hova kerültem?! Ez az a bizonyos csendes ház? Megfordul a fejemben, hogy lemegyek, és megkérdem, party time? De tartok tőle, hogy nem igazán tudnék jó képet vágni a dologhoz, így csak magamban fortyogva ücsörgök. Kicsit jobb kedvem lesz, miután beszélek az otthoniakkal, majd facebook-on jó néhány kedves ismerőssel és baráttal. Az ő érdeklődésük, támogatásuk rengeteget jelent! Most már a gyerekeimmel is sikerül már bőgés nélkül társalogni. Nem kell nekik állítólagos nátha emlegetésével lepleznem a könnyeimet!

A zene csak fél 10 tájban csendesül el, gondolom, ezen túl már a szomszédok tűréshatára is feszítve lenne. Azonban ekkor jön a következő felvonás. Úgy fél 11 tájban már éppen félálomban vagyok, mikor a délutános műszakban levő lakók hazaérnek. Ismét jön az ordítva beszélgetés, vihogás, röhögés, ajtó csapkodás. Nem értem hogyan lehet egy szőnyegezett lépcsőn ilyen hatalmas robajjal feltrappolni! Nem értem azokat az embereket, akik harsányak és magasról tesznek arra, hogy késő este olyan is van, aki már csendre vágyna! Félhangosan, igen cifrán káromkodok. Még egy napot sem töltöttem el itt, de a tököm tele van ezzel a hellyel!!!!!!